Édesanyám ma reggel elejtett megjegyzése nem hagy nyugodni. Azt mondta ugyanis, hogy szerinte elég válogatós a gyerek. Úgy érzem át kell gondolnom, ez valóban igaz - e, valóban válogatós a gyerekem?
Lássuk csak, tény, hogy bizonyos dolgokat nem eszik meg, és ha pont olyan étel van ebédre amit nem szeret, akkor inkább nem eszik. De ilyen nem túl gyakran fordul elő, mivel igyekszem olyan ebédet főzni, amit mindannyian szeretünk.
Nos, ez normális, máshol is így van.
Tény, hogy ha étterembe megyünk, akkor nem könnyű fitnesz salátát kér a gyerek, hanem inkább sültkrumplit és az alma helyett is inkább a fagyit választaná (rajtunk múlik, mennyit engedünk!) - de nem így tennénk mi is, ha nem kéne folyton az alakunkra gondolni?
Minden reggel együtt főzünk, a gyerek a saját tűzhelyénél én az enyémnél, alapanyagot neki is adok, lássuk mit készít belőle.
Tegnap magától vette le polcról a boltban a gyönyörűen pirosló darált bélszínt, mondván készítsünk ebből valamit. Ma ugyanúgy megsózta, megborsozta a héjjastul felvágott krumplit, mint én, meglocsolta olívaolajjal és még friss kakukkfűvel is megszórta.
Nem, nem válogatós a gyerek. Van sok minden amit pillanatnyilag nem eszik meg, de szereti a húst és a halat, a krumplit és a tejet. A teljeskiőrlésű kenyeret minőségi vajjal, a banánt és a tojást. Szereti a zöldségleveseimet, amiben mindenféle zöldséget belerejtek és finom krémesre pürésíten néhány szem krumplival. Ismeri a friss zöldfűszereket, a frissen őrölt sót és borsot, és nem ismeri az ételízesítőket.
Szép magas, egészséges, sosem beteg és nem kap vitamint, ez mindent elárul.
Nem szereti a túrós tésztát, na és? Itt úgysincs túró.
Mai ebédünk a héjában sült fűszeres krumpli és az apró fasírtgolyók. Kézbe vehető, finom ízes és egészséges.