Eredetileg a sertésszűznek rebarbaraágyon kellett volna megsülnie a minap, amikor vendéget vártunk. De aznap nem sikerült sehol beszereznem, úgyhogy a sertésnek be kellett érnie a mezei almával. Neki nem ártott, sőt igazán isteni lett, de engem továbbra is izgatott a rebarbara. Egész éjjel azon járt az eszem, vajon milyen lett volna rebarbarával a sertés. Másnap egy másik szupermarketben kaptam csodaszép rebarbarát, de ott meg sertésszűz nem volt. A rebarbarát megvettem és felhasználtam ebben a süteményben.
Kettejük egymásratalálása, úgy néz ki, még várat magára.
Hozzávalók:
8 szál rebarbara
300 gramm eper
5 ek cukor
1 tk vanília
3 ek balzsamecet
100 gramm liszt
50 gramm hideg kockára vágott vaj
3 ek cukor
2 ek barna cukor
1/2 tk sütőpor
1 csomag levelestészta
A rebarbarát megmosom, megpucolom és centis darabokra vágom. Az epret szintén megmosom és feldarabolom. A két gyümölcsöt összekeverem, megcukrozom és meglocsolom a balzsamecettel és a vaníliával.
A lisztet összekeverem a sütőporral és a cukorral, majd gyors mozdulatokkal hozzádolgozom a vajat. Jó gyorsan kell dolgozni, hogy a vaj ne olvadjon el. A tésztának morzsaállagúnak kell lennie. Nem baj, ha akad benne egy két nagyobb darab. Gyorsan visszateszem a hűtőbe a morzsát, amíg a többivel elkészülök.
Egy kivajazott, hullámosszélű formába helyezem a kinyújtott leveles tésztát. (Itt lehet kapni kerek alakút is, amit egyből sütőpapírral együtt lehet a formába tenni, ez esetben nem kell kivajazni. Az otthonit előbb érdemes átgyúrni, mielőtt vékonyra nyújtjuk.)
A tésztára rákanalazom a gyümölcsöt, úgy, hogy a balzsamecetes levét lecsöpögtetem. A gyümölcsre halmozom a morzsát, megszórom a barna cukorral és 220 fokon kb. 25 percig sütöm.
Vanília fagylalttal tálalom.