Édesburgonya, spenót és a rántotthús
A nagy vendégjárás és az ünneplés elvette minden erőnket. Főzési szenvedélyemnek az sincsen nagy hasznára, hogy sürgősen le kell fogynom. Szóval íme a magyarázat, hogy miért nem frissül gyakrabban a blog. Enni azonban mégis kell, főleg a fiúknak, úgyhogy szombaton próbáltam kedvezni nekik egy kis hazai rántott csirkemellel. Persze nem tudtam teljesen kivetkőzni magamból, így továbbra is meg kell győznöm kis családomat arról, hogy a zöldségek, elsősorban a spenót igazán finomak. Egyenlőre kevés sikerrel.
A rántotthúst majdnem teljesen szokványosan készítem, lisztbe tojásba és hazai zsemlemorzsába forgatom, hagyom pihenni kicsit a hűtőben, majd kisütöm forró olajban. A zsemlemorzsába néha teszek kis sót, kis paprikát esetleg kis római köményt, illetve darált mandulát is.
3-4 közepes édesburgonyát meghámozok, kockákra vágok és kis olívaoljon megpirítom, hozzáadok egy szál kakukkfüvet és egy szál rozmaringot, majd felöntöm egy deci húslevessel, megborsozom, illetve ha még kell sózom, és puhára főzöm. A friss zsenge spenótot, a tetejére halmozom és épphogy átforgatom, már készen is van.